Az első gyermekemet császárral szültem, ennek ellenére kezdetben nem volt semmi gondja a szopással. A császármetszés után a szülőszobán a mellemre tették a babát, és teljesen magától bekapta a cicimet és rögtön szopni kezdett. Utána néhány óránként szopizott, pedig tejem még nem volt. Másnapra viszont a mellbimbóm nemcsak hogy fájni kezdett, de csúnyán kipirosodott és még sebes is lett.

Annyira fájt, hogy minden szoptatásbarát reklám ellenére legszívesebben abba is hagytam volna a szoptatást.

Helyes mellre tétel: a kisbaba mellre tétele akkor jó, ha a baba testével is az édesanyja felé fordul, nagyra nyitja a száját, mintha ásítana, a mellbimbó mélyen a szájában van, és a szájpadlás felé néz. A baba alsó és felső ajka kifelé fordul. Ellenkező esetben, pl. ha a baba csak a bimbó csúcsát kapja be, a mellbimbó irritálódhat, ki is sebesedhet.

A szoptatási tanácsadómmal megbeszéltük, hogy abbahagyom a szoptatást egy napra. Egy kórházi Carum mellszívóval kezdtem fejni háromóránként először enyhe szívással, ami már nem fájt. A fejések előtt általában először masszíroztuk a melleimet, és mindkét oldalról fejtem negyed órát, utána pedig a két mellemet felváltva fejtem, de még mindig nem akart jönni a tej.
A mellbimbómat zsályateával borogatták és valamivel ecsetelték is, de alig javult, a babámat pedig kénytelen voltam tápszerrel etetni.

Már három napja fejtem, mikor észrevettük, hogy a mellbimbóm megdagadt, és a sebes részek hozzádörzsölődnek a tölcsérhez, ami a szoptatási tanácsadóm szerint nem jó, ráadásul tej még mindig nagyon kevés jött. Kétségbeesésemben erősebbre állítottam a szívást, hogy legalább pár cseppet kinyerjek, de még mindig nem volt semmi változás. Azt hittem, már sohasem lesz tejem, már nem bíztam abban sem, hogy a fejéstől majd több lesz.

Aztán a szoptatási tanácsadóm elmagyarázta nekem, hogy a szívást teljesen fölöslegesen emelem fel erősre, mert a szülés után az első néhány napban csak azért kell fejni, hogy az ingerléstől a mellem elkezdjen tejet termelni, és ez több napig is tarthat! Ezt nem is tudtam addig.

Tejbelövellés: amikor az édesanya melle először telik meg tejjel, tejbelövellésnek hívjuk. Császármetszés után általában hosszabb idő után jelentkezik. A tejbelövellést segíti a baba mellretétele, és ezzel a mell és a mellbimbók ingerlése. Ha a babát valamiért nem lehet mellre tenni, akkor mellszívó segítségével is elérhető.

A tölcsért, amit a mellszívóhoz használtam, kicserélte nekem eggyel nagyobb méretre, hogy a mellbimbóm ne dörzsölődjön annyira, és utána már nem fájt.

Két nap múlva a bimbóm elkezdett gyógyulni és már kevésbé volt megdagadva, ezért a tölcsért visszacserélhettem az eredeti méretre. A tejem végül elkezdett jönni, és reggelre tele voltak a melleim.

Helyes tölcsérméret: a mellszívóval történő fejés sikerességének legfontosabb záloga, hogy a szívótölcsér mérete helyesen legyen kiválasztva. Ha jó a méret, akkor sem a mellbimbó, sem az udvara nem ér hozzá a tölcsér közepében lévő bimbócsatorna falához. A rossz méretválasztás nem hatékony, vagy fájdalmas fejéshez, illetve a bimbó sérüléséhez vezethet, ezért fontos fájdalom esetén először a tölcsér méretét ellenőrizni.

Újra megpróbáltam a szoptatást, ekkor már azt is elmagyarázták, hogy hogyan kell a babámat jól mellre tenni úgy, hogy szoptatás ne sebesítse ki a mellbimbómat. Azóta kiengedtek minket a kórházból, és ma már nincs szükségem fejésre, csak szoptatom a babát.

A cikkben egy IBCLC szoptatási szaktanácsadó által írt esettanulmány adaptációját olvashattad.

Ha kíváncsi vagy a történet alapjául szolgáló esettanulmányra, töltsd le szakmabelieknek szóló kiadványunkat:

Esettanulmányok a Carum kórházi fokozatú mellszívó használatáról